Tavaly még Ő köszöntött minket elsőként, senki sem tudta megelőzni. Ha otthon voltam élőszóban, ha messze egymástól telefonon ébresztett. Tavaly három cserepes tavaszi virágot ajándékozott nekem, hogy a legszebb biztos köztük legyen. A hiánya mellett ott van az a vigasztaló gondolat, hogy Édesanyának az Ő közelségét ezen a névnapon sem kellett már nélkülöznie. A virág, amit hiszem, hogy idén Édesapámtól kapott, már sohasem szárad el. Úgy képzelem, hogy földi dolgaim végeztével, egyszer újra virággal a kézben, tárt karokkal fognak rám várni. De addig is, ahogy Presser írta "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim." Köszönöm mindenkinek, aki a tegnapi és mai napot széppé tette. Nagyon sokat mosolyogtam és ölelésből is bőven kijutott. Hála Nektek!